A fenti mondat nemrég egy karrier coaching konzultáción hangzott el. Tegye fel a kezét, akiben ugyanígy megfogalmazódott hasonló gondolat valamely célja kapcsán. Szinte biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk vagy voltunk így ezzel.
Minden eset más és más, hogy egy számunkra fontosnak vélt cél miért kerül folyamatosan a lista végére. A mókuskerékben és a robotpilóta üzemmódban csak pörögnek a napok egymás után, eltelnek hetek és hónapok, úgy hogy közben igazából nem haladunk előre. Majd egy nehezebb időszak után jön a felismerés, ”úúúú, basszus, miért tartok még mindig csak itt?”
A teljesség igénye nélkül megpróbáltam összeszedni néhány kulcsfontosságú dolgot, érzést, amely többségében felmerül az ilyen folyamatokban.
Királyok királya- a félelem:
Legelemibb és legősibb, mindig ott motoszkál az agyunkban. Amely folyamatosan keresi, kutatja a vészhelyzetet és jól el is bizonytalanít. Ha volt már valamivel kapcsolatban rossz tapasztalatod, akkor azért félsz, ha pedig az ismeretlen felé indulnál, akkor pedig azért.
Nem ismerek olyan embert, akinek ne lennének félelmei. Lehet mondani és áltatni magad, hogy XY-nak milyen könnyű. Neki sem az, valamilyen szinten senkinek sem az.
A különbséget abban látom, hogy ki mennyi időt szán önismeretre. A félelmekkel való foglalkozásra, esetleges háttérben megbúvó korábbi sérelmek, traumák feldolgozására. Mert ha ezeket hagyjuk, hogy napról napra, szép lassan belülről marjanak, akkor meg is fogják tenni. Olyan ez, mintha úgy indulnál el futni, hogy közben egy erős, láthatatlan gumiszalaggal ki vagy kötve egy fához. Hiába szeded a lábad egyre gyorsabban, nem igazán fogsz előrébb jutni.
Mi a te láthatatlan gumiszalagod, ami visszahúz?
Pótcselekvés- mindig van mit csinálni
Az utóbbi években voltam jó pár tanfolyamon, képzésen. Érdekes volt látni, hogy a résztvevők többsége, az ilyen tanfolyamokat egyfajta ”időtöltésnek” használja. Mire is gondolok pontosan?
Egyrészt azokra, akik keresik a helyüket és ezért minden létező tanfolyamra elmennek, majd nagy valószínűséggel nem fognak azon a területen dolgozni.
Másrészről azokra, akik terveznek már valamilyen vállalkozást, viszont mindig találnak egy újabb képzést és egy még újabbat, mielőtt végleg elindítanánk a saját üzletüket, vagy munkahelyet váltanának.
A csapda az, hogy mindig lesz újabb és újabb tanfolyam, kurzus és információ. Ne értsetek félre, fontosnak tartom a szakmai képzéseket, viszont sok esetben ezek csak kibúvók, amiért lehet halogatni a tovább lepést.
Ez ugyanúgy a félelmekkel állhat összefüggésben, hogy vajon miért is nem indult még el az a vállalkozás vagy munkakeresés?
Önvád, szomorúság-még mindig csak itt tartok!
Egy munkahelyi konfliktus vagy egy nehezebb nap után elgondolkodik az ember, hogy miért van már megint ez? Miért kell még mindig ilyen dolgokkal foglalkozni?
Ez egyfajta negatív spirál, amikor az önvádban szépen bele lehet csavarodni. Hol tovább, hol rövidebb ideig tart. Kérdés, hogy mikor van az a pont, amikor azt mondod, hogy most már tényleg elég volt és hajlandó vagy tenni a változásért?
Vannak olyan élethelyzetek, amikor korlátoltabbak a lehetőségek vagy kompromisszumokat kell kötni. Viszont azt gondolom, hogy bármilyen szempontból is dolgozol magadon, az mindenképpen segíteni fog.
Lehet, hogy „csak” addig jutsz, hogy mérlegeled azt, ami eddig volt. Levonod a tanulságokat és elfogadod, azt, hogy a jelen pillanatban mi van. Bár ez így egyszerűen hangzik, a gyakorlatban mégsem feltétlen könnyű, viszont nagy terhet vehet le a válladról már csak ennek a folyamatnak a bejárása is.
Lassan itt az év vége, ami jó alkalom lehet egy kis elmélyülésre, gondolkodásra.
Ha úgy érzed, szeretnél továbblépni a karriered elakadásaid illetően és dolgoznál magadon, akkor szívből ajánlom a „Tudatos karriertervezés” munkafüzetet. Ezt a karriercoaching tapasztalataim alapján állítottam össze. Egy olyan egyedül használható munkafüzet, ami segíti ezeket a belső, önismereti folyamatokat. Azért, hogy jövő ilyenkor már előrébb tarts!
