Az ember alapjáraton kényelmes, szereti az ismert biztonságos környezet. Amit már kipróbált, tudja a működését. Ez komfortot ad, még abban az esetben is, ha vannak olyan dolgok, amik, rosszak és hosszú távon nem szolgálnak minket.
A félelmek viszont távol tartanak az esetleges változástól, fejlődéstől. Még ha el is kalandoznak a gondolataink, hogy milyen lehetne egy jobb állás, akkor az agyunk egyből bekapcsol és beindul a para gyár.
Emiatt van az, hogy sok esetben inkább elviseljük az értelmetlen feladatokat, a hülye főnököt, mert legalább ezt a rendszert már ismerjük. Vasárnap este pedig már gyomorgörccsel gondolunk a következő munkanapra.
”Ez van, ezt kell szeretni!”
13 év multis karrier után nekem is volt bőven részem felismerésben azt illetően, hogy mit szeretek a munkámban és mit nem. Nyilván ez is egy önismereti folyamat. Ahogy elkezdesz dolgozni egyre inkább körvonalazódik, hogy mely feladatokat szeretsz és csinálsz szívesen és mi az amitől a hideg kiráz, ha rá gondolsz. Nálam a riportok gyártása és elemzése volt az, amivel a világból ki tudtak volna kergetni. Nem vagyok egy túl precíz típus, úgyhogy ez tényleg nem az én terepem volt.
Amit viszont még ettől is nehezebben viseltem, az a felesleges munka. Amikor hirtelen, gyorsan meg kellett csinálni egy riportot, prezentációt, majd ezzel utána nem történt semmi. Ilyenkor, amikor hangot adtam az elégedetlenségemnek, akkor mindig megkaptam, hogy ”Klau, ez van, ezt kell szeretni!”
Bennem is sok kérdőjel és félelem volt egy-egy munkahely váltás kapcsán, de próbáltam ezeket megérteni és helyre tenni magamban.
Minden foglalkozásnak vannak kevésbe szeretett területei, de nem árt tudni, hogy mi az, amivel valóban tölteni szeretnénk az időnket. Elvégre életünk háromnegyedét melóval töltjük!
Egy adott munkát sok szempont alapján értékelünk. Fontos, hogy mennyi a fizetés. Fontos lehet a munkaidő, jó esetben ez rugalmas. Milyen a főnök? Milyen a csapat, akikkel együtt kell dolgozni? Milyen a céges kultúra? Mennyit kell dolgozni? Mennyit kell ingázni?
Nem gondolom, hogy van olyan munka, ahol a feltételek folyamatosan 100 %-on teljesítenek. Azt viszont nekünk kell tudni, hogy mi, mennyire fontos és mit vagyunk hajlandóak megtenni a változásért. Viszont ezt a változást sokszor megtorpedózzák a félelmek.
Valóban lehet jobb?
Sajnos nekem sincs jövőbe látó varázsgömböm, viszont egy dolgot biztosan tudok. Az pedig az, hogy a félelmekkel – legyen az munkához vagy az élet egyéb területéhez kapcsolódó- érdemes foglalkozni.
Megérteni, megvizsgálni őket és ha úgy döntesz szép lassan elindulni egy előre mutató irányba.
A teljesség igénye nélkül ezek lehetnek a főbb munkahely váltási parák:
Félelem az:
• új kihívásoktól
• új környezettől
• új emberektől
• új főnöktől
• idegen nyelv használatától
• attól, hogy nem vagy elég jó
Ha már tudod, hogy Nálad mi a leginkább blokkoló tényező, az már fél siker. Kicsit olyan ez a karrierváltás dolog is, mint a sport. Ha sokáig heti rendszerességgel, többször is sportolsz, majd abbahagyod akár évekre is, akkor az izmaid elernyednek. Utána félve fogsz megint elmenni futni, mert már nem tudod mire is vagy képes. Ahogy az izmokat, úgy a gondolatainkat is ”karban kell tartani”. Az, hogy ez Nálad pontosan mit jelent, az attól függ mi az, ami visszatart a karrierváltástól.
A karrier coachingon is óhatatlanul szóba kerülnek ezek a félelmek. Itt egyáltalán nem cél, hogy ezeket a szőnyeg alá söpörjük, hanem minél inkább megpróbáljuk megérteni, megdolgozni, adott esetben elfogadni őket. Majd ezek alapján kitűzni a következő, kisebb célokat.
Ha nagyon nem találod a helyed a munkádban, esetleg már utálsz bejárni és úgy érzed szeretnél ezen a helyzeten változtatni, akkor kérj időpontot karrier coachingra.
