Szokták mondani, hogyha nem lennének határidők, soha semmi nem készülne el. Lehet van ebben valami. Én például hónapok óta halogatok egy okmányirodai ügyintézést. Mivel ennek sincs úgy határideje, csak jó lenne elintézni, ezért görgetem magam előtt. Régóta.
Mit és miért halogatunk?
Nagy általánosságban elmondható, hogy alapjáraton nem a folyamatos munkára, pörgésre vagyunk kalibrálva, hanem arra, hogy ha lehet, ne csináljunk semmi, vagy nem túl sok mindent.
Ennek ellenére a való élet nagyban tesz erre. Folyamatosan kapjuk tőle a feladatokat, elintézendő dolgokat. Ezekből pedig egyre több és több lesz. Van, amit megcsinálunk és van, amit nem.
Ha tologatunk, halogatunk magunk előtt bizonyos dolgokat annak többféle oka lehet.
- Unalmas feladat: Erre tipikus példa, amikor ülök a számítógép előtt és valami olyan dolgot kell csinálnom, ami nem igazán érdekel, akár még untat is. Ilyenkor, gyakran keresek valami jobb elfoglaltságot és inkább elolvasok egy érdekes cikket a neten. Érdekes módon mindig találok valami izgalmas olvasnivalót 🙂
- Nehézséget jelentő feladat: Nehéznek ítélhetjük, mert nincs hozzá elég tudásunk, információnk. Vagy akár amiatt is, mert elvégzéséhez el kellene hagynunk a komfort zónánkat. Most őszintén, kinek van kedve ehhez? Így marad, a ”majd holnap megcsinálom”.
- Perfekcionizmus, tökéletességre való törekvés: Ez a halogatás okai közül talán a leggyakoribb. Amikor sosem elég jó, sosincs teljesen kész, mert mindig lehet még rajta valamit finomítani. A végtelenségig.
- Hibázástól való félelem: Aki dolgozik, hibázik. Szól a mondás. Sokak maximalizmusába mégis ez egyszerűen nem fér bele. Egy-egy apróbb hibát is hatalmasként élnek meg és az ettől való félelem arra sarkallja őket, hogy inkább bele se vágjanak.
- Szorongás-”Mit fognak szólni mások?”: Sokszor akarva, akaratlanul is kapunk kritikákat másoktól a munkánkkal vagy egyéb minket érintő dolgokkal kapcsolatban. Ez nagy nyomás lehet, ha bizonytalan vagy még magadban és attól félsz, hogy mások rossznak találják, amit csinálsz. Nekem eleinte itt, a coaching oldalamon való blog írás volt ilyen. Féltem attól, hogy mit szólnak majd az írásaimhoz? Milyen kritikákat kapok.
Döntést halogatunk vagy feladatot?
Ha nem hozol meg egy döntést, például, hogy új munkát keresel, akkor nem is igazából a döntést halogatod, hanem sok esetben a munkakereséssel járó macerát, bizonytalanságot. Az ezzel járó munkát.
Soha nem döntést, hanem inkább feladatot tolunk magunk előtt. Ezt pedig általában addig tesszük, amíg nem lesz olyannyira kellemetlen, hogy valóban a tettek mezejére lépjünk. Előtte megjelenhet az önvád, ami nem biztos, hogy eredményre vezet.
Jó példa a halogatásra az egészséges életmód. A csapból is ez folyik, az emberek többsége mégsem foglalkozik vele, liter számra issza a cukros üdítőket, falja a chipset este a tv előtt. Mígnem egyszer csak a házi orvos felhívja a figyelmet egy rossz vércukor értékre. Ez már elég ”jó” kényszerítő tényező lehet, hogy változtassunk.
Keresek új munkát, majd jövőre…
A munkahely vagy pozícióváltást is a fenti okok miatt halogatják oly sokan. Amivel nincs is baj, amíg az egyén úgy érzi, hogy még meg tud küzdeni a fennálló helyzettel. Elbírja ezt a fajta terhet, nyomást, kinek mi.
Mi a melósabb? Elviselni, hogy szar vagy elkezdeni foglalkozni a helyzettel és elindulni a változás irányába?
A halogatás legjobb ellenszere a tudatosság. Hogy megértsd mit és miért halogatsz. Milyen érzések társulnak ahhoz a dologhoz. Ha például folyamatosan negatív, lehúzó visszajelzéseket kapsz a főnöködtől, akkor az önbizalmad biztosan nem lesz a topon, ahhoz, hogy eladd magad egy állásinterjún. Ha úgy érzed, hogy Téged ez akadályoz, akkor kezdj el dolgozni azon, hogy erősítsd magad. Légy tisztában az erősségeiddel, tudd, hogy miben vagy jó. Találd meg erre a számodra legmegfelelőbb módszert, technikát. Kérj hozzá támogatást.
Igen, ez melós és időigényes, viszont jó esetben vezet valahova. Nem úgy, mint amikor nem csinálsz semmit.
Bármi okból is halogatsz, biztos, hogy mindegyiknek be tudod azonosítani az okát. Ezek közül lehet lesz olyan feladat, amire ezen túl is azt mondod, hogy nem annyira fontos, hogy foglalkozz vele. Viszont valószínű lesznek olyan területek is, ahol majd bele kell tenned a munkát azért, hogy pozitív változás következzen be.
Az önismereti munka MINDIG megtérül! Nem elvesztegetett idő.